keyboard_arrow_up

Borsányi Gábor: Merjünk végre nagyot álmodni!

Teqball társalapító, ötletgazda, a Nemzetközi Teqball szövetség (FITEQ) elnöke – Borsányi Gábor az elmúlt években nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi sportvilágban is egyre ismertebb és elismertebb szakemberré vált. Története sokak számára inspiráló, az általa megálmodott hajlított asztal ötletéből a Teqball mára a világ leggyorsabban fejlődő sportága lett. Több mint száz országban van már sportági szakszövetségük, és egyre közelebb vannak ahhoz az álomhoz, hogy a Teqballt felvegyék az olimpiai sportágak közé. Gábor áprilistól alelnökként segíti a Sportmarketing Tagozat munkáját, elsődleges célja, hogy a magyar sportmenedzsereket példájával, meglátásaival inspirálja és segítse őket abban, hogy ők is merjenek nagyot álmodni és tegyenek meg mindent a siker érdekében.

Hogyan jött az elhatározás, hogy érdemes elvállalnod a Sportmarketing Tagozat alelnöki tisztségét?

Több szempontból is fontosnak éreztem, hogy csatlakozzak és aktív szerepet vállaljak a Tagozatban. Elsőként Hunor személye volt lényeges, az ő felkérésének igyekeztem eleget tenni. Továbbá hiszek ebben a projektben és abban, hogy közösen létrehozhatunk egy értékteremtő közösséget a magyar sportban. Sok olyan sportoló, edző, menedzser dolgozik ma Magyarországon, akiknek jó lenne találkozási lehetőséget, fórumot kialakítani és összekapcsolni a különböző területről érkező szakembereket. A Tagozat erre egy jó platformot biztosít. Magyarországon már most is rengeteg VIP klub van, ahol lehetőség nyílik a kapcsolatépítésre és az ismerkedésre. De a mennyiség sajnos a minőség rovására ment. A Tagozattal az a feladatunk, hogy elsősorban azokat az embereket kapcsoljuk össze egymással, akik közösen valóban értéket tudnak teremteni, hosszútávú szakmai kapcsolatok keretében.

Milyen szerepet töltesz be jelenleg a sportvilágban, mi az, amit a szemléleteddel, szakmai ismereteiddel behozol a Tagozatba?

A Teqballal foglalkozunk, bízunk benne, hogy a magyar piacon, a magyar embereknek ez a sportág már ismerős, így nem kell a kezdetektől bemutatni a történetünket. A Teqballal az a célunk, hogy eljussunk az olimpiáig, és elérhetővé tegyük a sportot a világ minden országában. A Tagozatba az elmúlt években kialakított hazai és nemzetközi kapcsolati rendszeremet szeretném behozni. Emellett inspirálnám azokat a sportmenedzsereket, sportvezetőket, akik nyitottak a fejlődésre. Ha a tapasztalatommal tudok segíteni bárkinek, akkor ezt nagyon szívesen megteszem, ahogy eddig is megtettem.

A Teqball mára egy abszolút nemzetközi márkává fejlődött, és általa az egész sportvilág piacára rálátásod van. Mit gondolsz a magyar sportpiacról, miben látod leginkább a fejlődési potenciált?

Magamat és senki mást sem szeretnék túlpozícionálni. De néhány dolgot nem szabad elfelejteni. Az egyik, hogy folyamatosan fejlődnünk kell. Legyen az nyelvtudás, tárgyalástechnika, kapcsolatrendszer, bármi – nem szabad leállni a tanulással. Hiba, hogy nagyon sok esetben a magyar szakemberek nem mernek nagyot álmodni.

Borsányi Gábor Teqball társalapító, ötletgazda, a Nemzetközi Teqball szövetség (FITEQ) elnöke

Tehát elsősorban az ambíciókban és a vízióban látod a hiányosságokat?

Minden agyban, fejben dől el és nincs lehetetlen, csak a sikerért tenni kell. Ha korábban bárkinek sikerült már eredményeket eléri a sportmenedzser tevékenységi körben nemzetközi szinten, akkor igenis mi is képesek vagyunk erre. Tegyünk a sikerért, fejlesszük magunkat, bővítsük a kapcsolati tőkénket és legyünk agilisak. Tegyük magasra a lécet, viszont mindig maradjunk a realitás talaján, hiszen magasról lehet nagyot esni.

Ha konkrét területet kellene említeni, ahol a legnagyobb szükség van az edukációra, melyik lenne az?

Nehéz egy aspektust kiemelni, mert mindenhol szükség van egy szélesebb körű edukációra. Elindulhatunk akár onnan is, hogy 1-1 sportoló, atléta nem, vagy csak nagyon nehezen talál magának szponzort Magyarországon. Ennek a területnek az edukációja, a jó gyakorlatok hazahozatala nemcsak a szponzori oldalon hiányzik, hanem bizony sokszor a szponzoráltnak is jobban fel kellene készülnie. Ez a feladat leginkább a két fél között mediátori szerepet betöltő sportmenedzseré.

Vagyis azé a sportszakemberé a feladat, akinek meglátásod szerint már az elejétől kezdve „nagyban” kellene gondolkodnia.

Közép-Európából és Magyarországról elindulni sosem egyszerű. De nem szabad csak 1-1 országban gondolkodni, hanem arra kell törekedni, hogy világszínvonalon dolgozzunk. Ezt a hozzáállást tapasztaltam a legtöbb külföldi tárgyalásom alkalmával. Sokan igenis világhódításban gondolkodnak éjjel-nappal, és nem csak az adott ország piacán akarnak létezni.

A Teqballal töltött elmúlt hét évedben Te magad miben fejlődtél a legtöbbet?

Tárgyalástechnikából mindenképp, a másik fontos rész pedig a kapcsolatrendszerem kibővítése. Szokták mondani, hogy evés közben jön meg az étvágy. Ahogy elértünk egy-egy sikert, onnantól kezdve még jobban akartunk bizonyítani. Most már sokakat meggyőztünk arról, hogy ezt a történetet képesek vagyunk végig vinni, de az elején nekünk is nagyon rögös volt az út.

Van-e olyan konkrét projektterv a fejedben, amiben szívesen részt vennél a Tagozattal közösen?

Az edukációs részben segítenék. Ennek az egyik működő formája lehetne, hogy kerekasztal-beszélgetéseket tartsunk különböző témákban, amelyen keresztül tudást adunk át a magyar szakembereknek. Minden embert lehet inspirálni. A különbség az, hogy valakinek a kapott lendület öt percig tart, másoknak egy életre ad útravalót. Nekünk lehetőséget kell biztosítani arra, hogy minél több embert bevonjunk, és motiváljuk őket, hiszen ebből születhetnek új ötletek, projektek, amelyek által az egész magyar sport csak nyerhet.

Ha két év múlva visszatekintenél a Tagozatban eltöltött idődre és szerepedre, mivel lennél elégedett?

Akkor már nagyon boldog lennék, ha legalább egy tagunk azt mondaná, hogy: „Gábor, ez a munka, amit ti elkezdtetek közösen, nagyon nagy hatással volt rám. Ennek köszönhetően én is egy sikeresebb menedzser lettem.” De bízom benne, hogy nem csak egy ember fogja ezt mondani.