A magyar pénzügyi kultúra sajnos még mindig mélyen van, de már látszik a fény az alagút végén. A sportéletet 10 évig átható konjunktúra és fejlődés ezt a piacot is magával húzta, és egyre tudatosabban kezelik a sportolók a megtakarításaikat, valamint a karrierjükkel járó kockázatokat. A Tagozat most ezen a fronton is erősít: csatlakozott közösségünkhöz ugyanis a HUNPénzügyi Tervező Kft. is, amely Magyarország legnagyobb biztosításközvetítő cégcsoportjának, a több mint 9 milliárdos árbevétellel rendelkező Hungarikum Alkusz Cégcsoportnak az egyik zászlóshajója. A tagvállalatot Koczka Gergely sportbiztosítási szakértő képviseli, aki örömmel osztotta meg történetét és a csatlakozás motivációját velünk.
Hogy egy kicsit kontextusba helyezzük a beszélgetést: hogyan került a pénzügyi pályára, és hogyan kapcsolódik a sport világához?
Jövőre lesz kilenc éve, hogy a céghez kerültem. Ami a sport hátteremet illeti, korábban teniszeztem, magyar bajnok is voltam, évekig a magyar első osztályban játszottam. Tökéletesen éreztem magam abban a közegben, és komoly kapcsolatokra tettem szert. Később edzősködtem is, de az a kaland nem tartott sokáig. A pályámat az változtatta meg, amikor Lányi Andrással, az UFS Group alapítójával, ügyvezetőjével eldöntöttük, hogy közösen folytatjuk tovább és csatlakoztam a céghez. Vele egyébként korábban szintén a tenisz révén ismertük meg egymást, aki nagyon komoly szinten teniszezett, Davis Kupa-játékos is volt.
Milyen motivációval vágott neki akkor a munkának?
A baráti körömben nagyon sok válogatott, első osztályú labdarúgó, vagy éppen kézilabdázó volt, akikről tudtam, hogy a sportbiztosítás területével abszolút nincsenek tisztában, pedig nagy szükségük lenne rá. A másik fontos aspektus az iparág fejlődése: a 2010-es évek elejétől kezdve folyamatosan javult a helyzet a magyar sportban, és akkor már látszódott, nemcsak szükség lehet erre a szolgáltatásra, hanem a sportolók anyagilag is megerősödtek, és nyitottá váltak arra, hogy ezt meg is őrizzék és biztosítva legyenek.
Ezek a piaci várakozások -csaknem tíz év távlatával- mennyire váltak valóra?
Habár pontos számadatom nincs a versenytársakról, a piaci ismereteink alapján Magyarország legnagyobb ügyfélállományával rendelkezünk a sportági szövetségek és egyesületek terén. Példaként említhetem a Magyar Vízilabda Szövetséget, a Pick Szegedet, a Diósgyőrt, a Haladást, vagy az összes debreceni sportklubot.
Szép portfólió! Nézzük meg egy kicsit a piacot, az egyéni ügyfelek szintjén is. Rendszerint melyik korosztály hajlandó arra, hogy foglalkozzon a pénzügyeivel, és előre gondolkodjon a jövőjével kapcsolatosan?
Az a korosztály – tehát a 40-45 évesek -, akikkel én játszottam, már bőven nem aktív sportoló, és egyértelműen kijelenthető, hogy nekünk, nekik nem volt ilyen segítségünk, tehát előfordulhat, hogy lehetnek anyagi gondjaik, vagy olyan problémáik, amiket korábban orvosolhattak volna ezzel a segítséggel. Ebben a korosztályban sajnos már számos esetben történt olyan tragédia, ami jelentősen megváltoztatta a család pénzügyi hátterét és ilyenkor igyekszünk abban támogatást nyújtani, hogy miként tudnak előre felkészülni hasonló nem várt betegségre vagy balesetre..
Mellettük nagy hangsúlyt fektetünk az aktív sportolókra, akiknek a testi egészségük gyakorlatilag meghatározza az anyagi biztonságunkat is, ezért kiemelten fontos, hogy időben kezdjenek el a jövőjüket illetően megtakarításban gondolkodni, és rendelkezzenek megfelelő egészség- és balesetbiztosítással is. Ez azonban még mindig kényes téma hazánkban. Amikor például megkérdezek egy labdarúgót, hogy mit csinál majd, ha nem lesz aktív játékos és nem keres ennyi pénzt, akkor sokaknak fogalma sincs róla, hogy mit kezd majd az életével. Vagy azt válaszolja, hogy edző, játékosügynök lesz, vagy hogy úgyis annyi pénzt fog még keresni, hogy az sokáig kitart majd a pályafutás végeztével is. Egyik sem a legjobb megoldás, mert nem lesz mindenkiből edző, ügynök vagy sportigazgató. Ezt a szemléletet csak sok edukációval lehet ellensúlyozni. Bízom benne, hogy a Tagozatban dolgozva erre is lehetőségünk lesz.
Az aktív élsportolók a pályán kívüli életüket rendszerint „kiszervezik”, hiszen megtehetik, hogy az ügyeiket képviselő menedzserekkel és specialistákkal vegyék magukat körül. Ezért is érdekes, hogy a pénzügyi tudatosság terén ekkora a lemaradás.
A menedzserek rendszerint nem nyújtanak elegendő segítséget nekik ebben a kérdésben. Van persze néhány kivétel, aki próbál tanácsot adni. A játékosok részéről a pénzügyi tudatosság a legtöbb esetben odáig ér el, hogy ha lakást akar venni, akkor hitelt vesz fel, de az, hogy a konstrukció milyen legyen, mely paraméterek a fontosak, oda már sokan nem jutnak el. Sokan csak bemennek a bankjukba, és megkötik azt, amit az ügyintéző ajánl – hiszen vagy nem érdekli őket az ár, vagy abszolút nem akar ezzel a kérdéssel foglalkozni. De ez még mindig a jobbik eset, hiszen mégiscsak befektetett egy saját ingatlanba.
Hogyan lehetne ezen a gyenge lábakon álló pénzügyi kultúrán általánosan is javítani?
A magyar társadalom pénzügyi kultúrájára általánosan is elmaradott. Ami a sportot illeti, nagyon jó lenne, ha Magyarországon is születne egyfajta konszenzus arra vonatkozóan, hogy a labdarúgók, kézilabdázók, vagy akármilyen egyéni sportolók találjanak valakit, aki segít nekik eligazodni abban a mérhetetlen nagy kínálatban, ami a pénzügyi világban van. Hétköznapi példákra gondolok: kötelező biztosítás gépjárműre, Casco, lakásbiztosítás, lakáshitel. Nem is elvárható, hogy sportolóként ezeken a területeken naprakész tudással rendelkezzenek, így jó lenne számukra egy alap iránymutatás. Nem akarok nagyon belemenni a sportpszichológiába, de ilyenkor George Bestet vagy Paul Gascoigne-t, korábbi világklasszis labdarúgókat tudnám példaként felhozni, akik nem bántak jól a pénzzel, és tették mindezt nagyon látványosan. Fontos lenne, hogy a sportolók józan gondolkodással tegyenek félre és olyan konstrukciót válasszanak, ami valóban hozzájárul ahhoz, hogy 40, 50, 60 és 70 évesen se legyenek pénzügyi problémájuk.
A külföldön már működő jó példák közül mit tart iránymutatónak?
A Holland- vagy a Belga labdarúgó-szövetségnek már régóta van olyan programja, aminek a segítségével egy játékos félreteheti a keresete egy részét, amiből nyugdíjalapot képeznek számukra, és biztosítják azt, hogy senkinek se legyen alapvető lakhatási vagy megélhetési gondja a karrier után. Jó példa a Nemzetközi Tenisz Szövetség is, ahol a Top 100-as játékosok tagjai annak a programnak, hogy félreteszik a pénzdíjuk egy részét és 55 éves koruk után abból képződik meg a nyugdíjuk.
Magyarországon ez a fajta előtakarékosság mennyire lenne népszerű a sportolók körében?
Az a tapasztalatom, hogy amikor elkezdünk velük beszélgetni és érzik azt, hogy megfelelő szakmai háttérrel rendelkezünk a pénzügyek terén és emellett a sport világában is jártasok vagyunk, , akkor örülnek, hogy elmondhatják a véleményüket, félelmeiket, problémáikat erről a témáról. Talán lehetne egy picit előrébb lépni abban, hogy mennyire nyilvánosak a sportolók fizetései, de szerintem az már pozitívum lesz, ha eljön az az idő, hogy nem lesz ciki beszélni a pénzről Magyarországon. Én azt gondolom, ha egy kicsit nagyobb hangsúlyt kap az öngondoskodás fontossága, akkor hosszabb távon, de akár már egy-két éves távlatban itt szép eredményeket lehet elérni.
A sportolók edukációját már említette, de mi szólt még a Sportmarketing Tagozathoz való csatlakozás mellett?
Egy közösséghez tartozni mindig egy jó érzés. Otthonról is lehet hatékonyan dolgozni, de mégiscsak jó érzés, hogy ha évente néhány alkalommal összegyűlünk és beszélgetünk hasonló gondolkodású emberekkel, akik szintén tenni szeretnének a sportért. Nem anyagi okokból, hanem hogy előre lépjünk sportszakmai, edukációs, pszichológiai, edzéselméleti és egyéb más szempontból is. Komoly sportnemzet vagyunk, világszínvonalú sportolóink és csapataink is vannak, de mindig lehet fejlődni. Az én szerepem ebben az lehetne és nagyon szívesen segítenék is, hogy ha már a profi sportolók nem lesznek aktívak, vagy komolyabb sérülést szenvednek, akkor rendelkezzenek egy olyan mentőövvel, ami segítségével anyagi biztonságban lehetnek ezekben a nehéz időszakokban is. Ez a személyes motivációm és egyben a szenvedélyem is, hogy minél több sportolóhoz még időben eljussak.